Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben – szól az olimpiai szlogen, de ezek az eszmék áthatják a sport egészét. Ne áltassuk magunkat, a sport a dicsőségről szól, a dicsőséget pedig csak kimagasló eredményekkel lehet elérni. Ezért az eredményért fut még két kört, csinál még tíz felülést a tizenéves kisfiú, és ezért küzd, szenved edzésen, ennek rendeli alá életét az élversenyző, a profi. A profi, aki mindent megtesz a dicsőségért. Ennek köszönhetően tudja már szinte mindenki, hogy mi az a szteroid, mit jelent a vérdopping, és lassan azt is, mit jelent a CERA, ami miatt az összes olimpiai mintát újravizsgálják. Ezért nem biztos még hetekkel a verseny befejezése után sem a Tour de France végeredménye. Ezért fogadja a közönség kétkedéssel az újabb és újabb világcsúcsokat az úszóktól, az atlétáktól vagy a súlyemelőktől.
A paralimpikonok pedig ugyanolyan kőkemény profik, mint ép társaik. A dopping ezért nem csak augusztusban, de szeptemberben is ott volt Pekingben, ahogy a felkészülés során ott volt Németországban, Pakisztánban vagy épp Maliban. Ott volt, ott van mindenhol.
Mindenhol?
