Kicsi, szegény falu az osztrák határ mellett, ahol rátalálnak Ausztria jólétének forrására: az olajvezetékre. A falu lakói összefognak a kizsákmányoló szomszéd ellen, és közösen megcsapolják. Persze a dolgok hazánkban szinte soha nem mennek olajozottan…
Emir Kusturica 1999-ben bemutatott Macska-jaj című filmje hatalmas sikert aratott. A balkáni cigányok kalandjait bemutató filmszatírát a kritikusok Velencében Ezüst Oroszlánnal díjazták, a magyar mozilátogatók pedig annyira szerették, hogy legalább egy éven át minden második telefon csengőhangjaként a film zenéjét, a Bubamarát lehetett hallani. A Mázli vetítése után igen erős Kusturica-utánérzésem volt.
Ógyarmat, az osztrák határ mellett fekvő falu minden lakója arra készül, hogy eladja földjét a gazdag osztrák befektetőnek. Egyvalakit kivéve. Meggazdagodásuk útjában az idealista Szekeres István áll, aki inkább fenyőfákat ültetne, mondván, hogy karácsony mindenhol van a világon. A korábbi polgármester úgy érzi, sem a falunak, sem kamaszlányának nincs rá szüksége, ezért felesége sírja mellé akarja felakasztani magát. A kötél azonban elszakad, a kiásott gödör alján pedig megtalálja az osztrák olajcég vezetékét. A feketén szerzett, olcsó gázolajért hosszú sorokban állnak a vevők, úgy tűnik a település minden problémája megoldódhat, azonban nem mindenki a falu érdekeit helyezi előtérbe.
A forgatókönyv írója, Hegedüs Bálint és Keményffy Tamás rendező nem állította igazi kihívás elé színészeit. A karakterek egysíkúak, jellemfejlődést egyikük sem mutat. Minden szereplő egy-egy klisét szimbolizál. A Lukáts Andor által alakított Szekeres István számára a falu jelent mindent, hiszi, hogy elérhető az osztrákokéhoz hasonló jólét, és Ógyarmaton is szólhat esténként a kacsatánc. Lánya nem érti apja kötődését, szűknek érzi a települést, elvágyódik. Szekeres szomszédja Sándor, aki nagyravágyó felesége nyomására a falu megmondóemberévé, véleményformálójává vált, szinte mindenben István ellen foglal állást, noha tulajdonképpen barátok. A falu harmadik irányítója Imre, a pap, akinek karaktere megtestesít minden olyan sztereotípiát, ami az egyházzal szemben felmerül. Olyan település, mint a filmbeli Ógyarmat, már jó ideje nem létezik hazánkban, a film készítői mintha a húsz évvel ezelőtti magyar állapotokat állították volna szembe a mai Ausztriával.
A forgatókönyv kissé kaotikus, mintha az alkotók a kuruc-magyar ellentét felvázolása és az egydimenziós figurák bemutatása után nem tudtak volna mit kezdeni a történettel, így az kimerül annyiban, hogy a falusiak hősi harcot kezdenek az olajcég emberével, a rendőrökkel, sőt a kommandósokkal szemben is az olajért. Természetesen a legkisebb fiú minden mesében győzedelmeskedik a gonoszok felett, így Ógyarmaton is felcsendül a kacsatánc.
Olyan ez a film, mint a meggazdagodás után a kocsmában lezajló közös tequilakóstolás:
„Ezt igazából nem így kell, csak minket akarnak átverni.”