Saját bevallása szerint a világ első, második és harmadik legjobb játékosa.
Ezzel a kijelentéssel lehet vitatkozni, az viszont tagadhatatlan, hogy Cristiano Ronaldo 2008-ban minden szóba jöhető egyéni címet bezsebelt, többek között övé lett az Aranylabda, az Év játékosa cím és az Aranycipő is.
2008. nyarán a világ sportsajtója jószerével semmi mással nem foglalkozott, mint hogy marad-e Manchesterben, vagy enged a Real Madrid – és a pénz – csábításának, és a spanyol fővárosba költözik. Hír, ha gólt rúg, ha összevész csapattársával, ha új cipője vagy új barátnője van.
Élete nyitott könyv, bárki rengeteg információt tudhat meg róla, hisz élete egy BRAND. Nagyon széles rétegeknek eladható a futballfanatikusoktól kezdve a tinilányokon át a melegekig. Ezt kihasználva a David Beckham által elkezdett úton haladva CR – és a tanácsadók, a MU, a Nike stb. – felépített egy imidzset, amely jól jövedelmező gépezetté vált. Ő pedig élvezi. Élvezi a figyelmet, a csillogást, a partikat, az interjúkat, a jó autókat, a nőket, és természetesen a futballt.
Beckhamnél ez borult fel az amerikai szerződéssel. Los Angelesben az üzlet már legyőzte a futballt. Az angol megbánta a döntését, ezért is tesz meg mindent, hogy Milánóban maradhasson.
Ronaldo számára egyelőre még a futball a legnagyobb szenvedély, de ez könnyen megváltozhat. Akkor pedig a világ nyer egy még nagyobb, még hatékonyabb, még jövedelmezőbb médiagépezetet, de elveszít egy újabb zseniális futballistát.
Tényleg, akkor létezik a titkos megállapodás közte és a Madrid között?
