Egy euró.
Ennyit fizetett pár hete Ross Brawn a japán Hondának, hogy átvehesse a gyár Forma 1-es projektjét, miután az a gazdasági recesszióra hivatkozva teljesen lemondott az autóversenyzés ezen ágáról és árulni kezdte a csapatot.
A japánok a turbókorszakban uralták motorjaikkal a Forma 1-et, együttműködésük a McLarennel hatalmas siker volt. Autóikat olyan pilóták vezették, mint Alain Prost, a Professzor, vagy a később tragikusan elhunyt Ayrton Senna. A gyár azonban a turbófeltöltők betiltása után kivonult a Forma 1-ből, hogy az autóversenyzés más ágaiban, elsősorban a túrautózásban próbálja ki magát. Itt sem maradtak el a sikerek, azonban ezek nem voltak annyira átütőek, mint a korábbiak. Talán ez, illetve a gyár sportos utcai autóinak – ki ne ismerné az Integrát – sikerei indokolhatták a bejelentést: A Honda visszatér a Forma 1-be!
A BAR Honda néven induló csapat élén Dave Richards állt, aki korábban hatalmas sikereket ért el a rali világbajnokságon a Subaru csapatvezetőjeként, egyik autójukat pedig a korábbi világbajnok, Jacques Villeneuve vezette. Erre a két személyre alapozva a sikert a Honda szinte öntötte a csapatba a pénzt, melyben társuk volt a csapat névadó szponzora a British American Tobacco is, autójuk azonban nem hihetetlen sebességével vagy versenyképességével hívta fel magára a figyelmet, hanem különleges festésével. A szponzor nyomására kérték, hogy autóikat különböző színűekre, kékre, illetve piros-fehérre festhessék, ezt azonban a Forma 1-et működtető szervezet, az FIA nem engedélyezte. Találniuk kellett tehát egy kiskaput, hogy megkerülhessék a szabályokat, ami sikerült is: autók egyik felén az egyik dohányterméket, másikon egy másik cigarettamárkát reklámoztak.
Ennyiben nagyjából ki is merült a csapat érdekességeinek listája bemutatkozó szezonjukban. A sikertelenséget az új konstrukció gyermekbetegségeinek tudták be, és folytatták a fejlesztéseket, amik azonban csak nem akartak kifizetődni a következő évadokban sem. Ennek következményeként sok minden változott: a csapatvezetők, a tervezők, a pilóták, csak egy dolog maradt állandó: a fejlesztésekbe ölt eurómilliók.
Tavaly azonban sikerült újra nagy halat fogniuk, ugyanis az egy év pihenés után visszatérő Ross Brawn nem korábbi példátlan sikereinek helyszínére, a Ferrarihoz, hanem a japán istállóhoz szerződött. A visszafogottan csak Zseninek becézett Brawn hamar felismerte, annak ellenére, hogy az autójuk ismét szép – szponzormatricák helyett a földgömb volt az autóra festve – nem elég versenyképes, sőt, alapjaiban elhibázott konstrukció, ezért már a szezon során az idei radikális szabályváltoztatásoknak megfelelő új modell fejlesztésébe kezdett. Ahogy az várható volt, sem Jenson Button, sem Rubens Barichello nem tudott sikereket elérni az autóval, viszont a fejlesztések jól haladtak.
Ekkor ütött be a ménkű: A Honda megelégelte a rengeteg pénzbe kerülő sikertelenséget és bejelentette, azonnali hatállyal kiszáll a Forma 1-ből, a csapatot az viszi, aki akarja.
A közvélemémy mellett a pilóták is teljes bizonytalanságban voltak hetekig az indulást illetően, ma azonban már tudjuk, hogy Ross Brawn nem tétlenkedett. Korábbi kapcsolatait felhasználva szerzett motort – a Ferrari helyett a Mercedest választva, mivel az könnyebb – és szinte az utolsó pillanatban megvásárolta majd nevezte a csapatot az idei évadra.
A többi már ismert a sportot követők számára: A csapat remek teszteredményeket produkált, majd az ausztrál nyitófutamon egyik autójuk végig vezetve nyert, míg a több koccanás után, nagy küzdelemben szerezte meg a második helyet.
A Honda vezérkara pedig biztosan örült, hogy az általuk iszonyú pénzekért fejlesztett konstrukció végre nyert, igaz Brawn GP néven és oldalán a felirattal: „Powered by Mercedes-Benz”.
