Újra a szokásos reggeli műsor: Fekszem az ágyban és alkudozom magammal.
Ha nem reggelizem, az tizenöt perc, ha nem vasalok inget, az további tíz. Megnyugodva fordulok a másik oldalamra, nyertem huszonöt percet. Elaludni már úgysem érdemes, becsukott szemmel, nyakig betakarózva átgondolom mi vár rám ma.
Szombat van, tehát nem kell dolgozni, szombat van, tehát iskola. Iskola, de ma semmi előadás, moziba megyünk, utána sportnap. Szombaton délelőtt tízkor még úgysem voltam soha. Legalább a film nem valami bárgyú matiné, hanem Goda Kriszta legutóbbi alkotása, a Kaméleon. Láttam már ugyan decemberben, mikor bemutatták, de tetszett, nem bánom, hogy ezt nézzük ma. Ránézek az órára: mindjárt kilenc, most már muszáj kelni. Gyors zuhany után csak csinálok egy szendvicset, összedobálom a cuccom a sportnapra és elindulok. Pólóban.
A mozi előtt nincs tömeg. Jó helyen járok? – fut át agyamon, de ekkor megpillantom Katát, Gergőt és Bercit, ha ők itt vannak, nem lehet gond. Nincs is. A mozi már nyitva, ezért nincs kint tömeg. Sőt! A büfé is üzemel. Kérek egy eszpresszót és Katát is meglepem egy cappucínóval. A zaj elől a mozi elé menekülünk, csatlakozunk a kint dohányzókhoz. Öngyújtó kattan, kanál csörren, ébredezünk.
Szép lassan érkeznek a többiek is, majd befut a Jackie Stewartnak öltözött Dudás Viktor. Skótkockás sapkája tökéletesen passzol kordzakójához és divatos csomóba kötött sáljához, egyedül a lila és ciklámen színekben pompázó Nike cipők törik meg a harmóniát. Követjük a befelé induló főszerkesztőt, és keresünk egy jó helyet.
A film előtt Dudás Viktor elmondja a kritikaírásról alkotott véleményét, és részletezi a 38-as évfolyam feladatát illetve ahhoz kapcsolódó elvárásait. Nagyon nem erőlteti meg magát, a show ugyanaz, mint amit ősszel is hallottunk. Kicsit vérzik a szívünk, mikor panaszkodik kicsit, hogy milyen sok filmet kell megnéznie egy hónapban és a filmes újságíró élete sem fenékig tejfel. Közben röpködnek a szakszavak: recenzió, informál, „véres-baszós-partraszállós”, snitt. Mikor már senkinek nincs se jó, se rossz kérdése, kezdődik a Kaméleon.
Goda Kriszta korábbi két filmje, a Csak szex és más semmi, valamint a Szabadság, szerelem hatalmas közönségsiker lett. Szerette őket a kritika, az emberek pedig sorban álltak a mozipénztárak előtt. Ezzel magasra tette a lécet önmaga és a szélhámosfilmként defíniált Kaméleon előtt, a film bemutatóját ugyanis felfokozott várakozás előzte meg. Majd némi fanyalgás követte, olyan „jó,jó,de…”. Igazából senkinek nem volt semmi baja a filmmel, a nézőszámot is hozta, mégsem lett akkora dobás, mint a korábbi Goda-filmek. Valami hasonlót éreztem én is decemberben, kíváncsi vagyok, változik-e valami bennem második nézés után.
Decens irodában kezdünk, ahol Nagy Ervin takarít, majd a szemétben turkál. Néhány gyors snitt után kiderül, hogy egy szélhámossal van dolgunk, aki – szintén korábbi intézetis – társával együtt abból él, hogy megszédíti a nőket, majd a házasság előtt lelép a pénzükkel. Képben vagyunk, kezdődhet a sztori. A sztori, ami nő nélkül nem az igazi, így megismerjük a Hámori Gabi által alakított balett-táncosnőt, aki lábsérüléssel küzd, mégis mindent megtesz, hogy visszatérhessen a színpadra. Aztán mint a mesében: szélhámosunk beleszeret a lányba, hanyagolja a tuti melót és a társat, amiből lesz némi bonyodalom. Színre lép még egy meleg orvos, egy rafinált pszichiáter és egy metroszexuális sorozatsztár, de nem lőnék le minden poént, mindenki nézze meg a filmet, mert tényleg jó és már biztosan kapható DVD-n is.
Körülbelül a felénél jövök rá, hogy számomra mi a DE a filmmel kapcsolatban: Nagy Ervin karaktere túl direkt, ha én olyan nő lennék, akivel kikezd, gyanúsnak tartanám, hogy mindig azt mondja, amit hallani szeretnék. Büszke vagyok felismerésemre, majd a többiekkel együtt nevetek, mikor Pali a táncolós jelenetnél kivonul a teremből. Igen, mondta, hogy ő mélyen katolikus…
A film után odalépős interjú a feladat. Lassan fogy a sor, van idő leülepedni a látottaknak. Kata kérdez, majd kissé meghökken, mikor közlöm vele, hogy én nem láttam villamost a filmben. Persze, vegyük újra. Ismét elmondom kérdésére, hogy valóban vannak a filmben kisebb hibák, de ezek ellenére is tetszett, majd Lacival is megcsináljuk a feladatot. Természetesen Kata utána kapja az ugratásokat a villamos miatt, el is küld melegebb éghajlatra.
Ha oda nem is, de indulunk, kezdődik a sportnap a Marczibányi téren. Lehetőség, hogy minden KOS-os megtudja: nem vagyok egy Jögen Persson és nem véletlenül nem igazolt még le a Manchester United. Kisétálunk a Jászaira, közben Kata közli, nem tud velünk tartani, dolgoznia kell. Sajnálattal halljuk, hogy az irány különböző, csak a közlekedési eszköz nem: villamos.
