Tükörszilánk

Jó ideje alig van már Magyarországon fesztivál Lovasi András nélkül. Természetesen Sopronban is jelen lesz, mindhárom formációjával.

Biztos forrásból tudom, hogy ez a szám tökéletesen mutatja be a kapcsolatokat...

Megjelent A csemegepultos naplójához készített videósorozat harmadik része, még kettő várható. A könyvről a KönyvesBlogon olvasható kritika.

Azt hiszem erre mondják, hogy felnőtt tartalom, szóval PARENTAL ADVISORY!!!

A sok kisbetűs zenekar helyett odamondogatós, ötletes szövegekre vágysz?

Ludditák, péntek, Pesti Est Színpad.

Nem nagyon jönnek be a mostanában olyan divatos fekete zenék, de ez most tetszik:

Évinek!

Nem csak a Nagyszínpadon lesznek jó bandák!

Csütörtökön az MR2-MOL Színpadon az egyik kötelezőm: a tízéves Fish!

Természetesen a fesztivál legnagyobb húzónevei külföldiek. Nem minddel értek egyet (Limp Bizkit?!), de a Franz Ferdinand abszolút időszerű, ők nem outsiderek...

Egy ideje már nem jelentkezett új albummal a Belga, de szerdán a korai kezdés ellenére is lesz mire készülni!

Két hét múlva kezdődik Sopronban a VOLT!

Ráhangolódásként minden nap egy klip és egy mondat a teljesen szubjektíven válogatott fellépőktől:

A Quimby biztos pont a fesztiválokon, természetesen Sopronban is a Nagyszínpadon kaptak helyet.

Már el is felejtettem, hogy hetekkel ezelőtt elküldtem egy választ, így teljes meglepetésként ért postaládámban a levél, ami mozizni hívott.

Műsoron a Rockhajó, Richard Curtis filmje. Ő rendezte az Igazából szerelem című korábbi kassza- és közönségsikert is, de forgatókönyvíróként ismert igazán. Olyan filmek megírásában vett részt, mint a Négy esküvő, egy temetés, a Bridget Jones naplója vagy a Sztárom a párom, szóval igazi nagyágyú. Ezt bizonyítja a szereposztás is. Második filmjéhez is a legjobb angol színészeket sikerült megnyernie, a plakátról többek között Bill Nighy, Rhys Ifans, Gemma Arterton és az amerikai „import”, az Oscar-díjas Philip Seymour Hoffman néz ránk. Az előjelek tehát kedvezőek.

„Miért csak most szólsz?” Nagyjából ezt a mondatot ismétli mindenki, akit elhívok. Egyesek vacsorázni, haza vagy lánybúcsút szervezni mennek, én pedig moziba, a kitartó keresés ellenére is egyedül…

Voltam már korábban is ilyen vetítésen, így nem lep meg, hogy a helyeket érkezési sorrendben lehet elfoglalni, így érdemes viszonylag korán érkezni. Ez sikerül is, az elsők között jutok a terembe, tehát van időm szemrevételezni a többieket. Körülöttem egyetemisták, nyugdíjasok, barátnők. Leginkább párok, de rajtam kívül is vannak egyedül. Ez megnyugtat.

Nasi nélkül ma már nem teljes a moziélmény, így mindenki kezében ott az adekvát kukorica, üdítő vagy nachos. Épp a rettenetes salsa-szószon elmélkedem magamban, mikor balról nagyon ismerős hangot hallok. A jellegzetes orgánumhoz tartozó férfi is ismerősnek tűnik, de hirtelen nem jut eszembe hol is hallottam már korábban ezt a hangot.

Nem sok időm marad ezen töprengeni, mert a máskor elmaradhatatlan reklámokat és bemutatókat ezúttal megússzuk, és már kezdődik is a film, ami az angol kalózrádiók aranykorába, 1966-ba kalauzol el minket. A sztori a legnépszerűbb ilyen rádiónak otthont adó hajón játszódik, ahová a tizennyolc éves Carl büntetésből érkezik nagybátyjához, amiért kirúgták az iskolából. A hajó pedig minden, csak nem büntetés, ugyanis az ott élő és dolgozó DJ-k a klasszikus sex, drugs and rock n’ roll jelmondat alapján töltik mindennapjaikat. A vásznon ma már mókásan festő ingek, zakók és cipők, hatalmas barkók és fura frizurák. A lányok sikítoznak, a hangszórókból pedig folyamatosan szól a zene.

Nagyjából a film felénél tudatosodik bennem, hogy a Rockhajó tulajdonképpen nem is igazi film. Kenneth Branagh ármánykodása ellenére is a történet csak másodlagos, a hangsúly a zenéken van, az alkotás igazából egy igen hosszú tracklist. Olyan a Rockhajó, mint a Mamma Mia!, csak itt nem az Abba szól, hanem azok a zenék, amik Angliában akkor voltak divatosak, amikor itthon az Illés-Metró-Omega hármas uralta a slágerlistákat.

Annak pedig jó. Az elv korábban működött Meryl Streep-pel és az Abbával, itt pedig működik Rhys Ifans-szel és Jimi Hendrix-szel vagy épp David Bowie-val.

A kissé hosszúra nyúlt lezárás ellenére is elégedetten állok fel a székből. Hazafelé sétálva pedig az is eszembe jut, honnan volt az ismerős az arc a teremben. A rádióból, persze: ”Dénes Tamást hallották, ciao, ciao!”

Hogyan adsz el egy könyvet? Reklámozod, nyilván.

Hogyan teszed?

Teleragasztod a plakátjaival a metrót, pr-cikkeket veszel magazinokban és várod, hogy felkapják, beszéljenek róla.

Gerlóczy Márton új módszerrel próbálkozik, új könyvéről videót, sőt videókat csináltak.

Nézzétek, olvassátok!

Franz Ferdinand.

Legközelebb Sopronban, a VOLT-on!

Az egyik legkomolyabb Metallica szám:

Tegnap sikerült végre bekereteznem a Lemmy-képet, hamarosan a falra is felkerül. Addig is:

"Odaát" ilyesféle jó zenék szólnak:

"Szabó Pistike várja anyukáját a Vevőszolgálaton!"

Lassan már klasszikussá válik...

Az örök kedvenc Sytem Of A Down...

"I'm really a Cat, you see..."

Óvakodjatok a cuki cicáktól!!!

...érted csinálja, te vagy a két szeme fénye...

Köszönjük meg nekik!

A Fish! csinált egy klipet, feltolta a Tube-ra, én pedig jól beágyazom Nektek, hallgassátok!

Nem vagyok nagy rajongójuk, de ez az új videó igen-igen jó:

Azt hiszem 1995. lehetett, amikor a nyári táborban az általam akkor még ritkán látott MTV (Ami akkor még valóban zenét nyomott szinte egész nap...) állandóan egy ismeretlen zenekar igen kellemes kis klipjét játszotta. Naponta legalább ötször hallottuk, teljesen beégett. Ez volt az:

Hazamenve persze elkezdtem utánaérdeklődni a haveroknál, mi is ez a Green Day. Nem volt nehéz dolgom, mert mindenhol ők szóltak, hatalmas volt körülöttük a felhajtás. Ilyen klipekkel támadtak még ezek a kölyökképű srácok akkoriban:

Aztán évekre eltűntek (A Nimrod album már szinte senkit nem érdekelt.), hogy az American Idiot-tal olyan nagyot dobjanak, ami meggyőződésem szerint még őket is meglepte. Pedig a zene nem sokat változott tíz év alatt, legfeljebb a tetoválások száma és a szemfesték mennyisége nőtt jelentősen.

Hamarosan pedig itt az új lemez, amit a szaksajtó és a rajongók egyaránt remegve várnak. Meglátjuk, hogy a Dookie-hoz és az előző lemezhez mérhető durranás lesz, vagy csak egy Nimrod-féle halk pukkanás...