Kedves Péter!
Remélem most már hiszel nekem!
Zs.
Kedves Péter!
Remélem most már hiszel nekem!
Zs.
A képregény műfajának legismertebb és legelismertebb alkotása. Az egyetlen képregény, amely szerepel a Time magazin „A 100 legjobb angol nyelvű irodalmi mű 1923-tól napjainkig” listáján, az utóbbi mintegy száz év legnagyobb angol és amerikai íróinak társaságában.
A 13 részes sorozat 3 kötetben magyarul is megjelenik, tavszra pedig remélhetőleg a film is itt lesz.
A könyv megrendelve, várom a 2. kötetet és a filmet...
Egy barátomtól:
...s minden újra kerek immár, elmúltak a kétségek,
járjuk tovább az utunkat egyedül, amit úgy megszoktunk már...
Mindkettőnknek időszerű.
Lesznek, akik már hallották őket, mondjuk a Petőfin, lesznek akik számára teljesen ismeretlenek.
Kellemes, igényes trip-hop Magyarországról, ez a Tape Underground.
Albumuk regisztráció után ingyenesen letölthető honlapjukról.
Talmácsi Gábor 2008-as szezonja sokkal több nehézséget hozott, mint a tavalyi, amelyikben elhódította a gyorsasági motoros világbajnokság 125 cm3-es kategóriájának bajnoki címét.
Az idény elején több futam és világbajnoki pont is ráment a gyors, de kevésbé megbízható új Aprilia gyermekbetegségeire, majd következett az Ike hurrikán által is fenyegetett Indianapolisi Nagydíj. Ezen a hétvégén Gábor rengeteg magyar szurkolóval ismertette meg a sajkacsontot, mely a bukás után eltört kezében, így következhetett az operáció.
A motorosok között nem szokatlan a törött testrésszel, fájdalomcsillapító injekciókkal való motorozás, így Gábor sem adta fel a műtét után, futamokon keresztül csökkentette tetemes hátrányát a nála jóval fiatalabb, sikeréhes trónkövetelőkkel szemben.
Sajnos a címvédés Talmának sem jött össze - ahogy 1996., Aoki óta senkinek – de egészen az évadzáró Valenciai Nagydíjig reális lehetőség volt az ezüstérem, amivel a magyar motoros kiegészíthette volna az egy aranyból és egy bronzból álló éremgyűjteményét. Ennek megszerzésében egy újabb törés, ezúttal a váltókar törése akadályozta meg.
Talmácsi így újabb bronzéremmel búcsúzott a legkisebb géposztálytól, hogy jövőre egy kategóriával feljebb, a negyedliteresek között húzhassa a gázt, és bizonyíthassa, hogy pályafutása az idei szezon ellenére töretlen.
Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben – szól az olimpiai szlogen, de ezek az eszmék áthatják a sport egészét. Ne áltassuk magunkat, a sport a dicsőségről szól, a dicsőséget pedig csak kimagasló eredményekkel lehet elérni. Ezért az eredményért fut még két kört, csinál még tíz felülést a tizenéves kisfiú, és ezért küzd, szenved edzésen, ennek rendeli alá életét az élversenyző, a profi. A profi, aki mindent megtesz a dicsőségért. Ennek köszönhetően tudja már szinte mindenki, hogy mi az a szteroid, mit jelent a vérdopping, és lassan azt is, mit jelent a CERA, ami miatt az összes olimpiai mintát újravizsgálják. Ezért nem biztos még hetekkel a verseny befejezése után sem a Tour de France végeredménye. Ezért fogadja a közönség kétkedéssel az újabb és újabb világcsúcsokat az úszóktól, az atlétáktól vagy a súlyemelőktől.
A paralimpikonok pedig ugyanolyan kőkemény profik, mint ép társaik. A dopping ezért nem csak augusztusban, de szeptemberben is ott volt Pekingben, ahogy a felkészülés során ott volt Németországban, Pakisztánban vagy épp Maliban. Ott volt, ott van mindenhol.
Mindenhol?
Sokat olvasok. Hírt és könyvet, szépirodalmat és bulvárt, sportot és politikát, blogot és tanulmányt, elektronikusan vagy nyomtatva. Újabban írok is. Azt hiszem, ez a blog lesz a titkos fiókom...